Fél, rossz kedve van, sír, illetve így ébred, enervált, nem mer elmenni dolgozni, sokszor már élni sem szeretne. Mindez együtt véve arra enged következtetni, hogy valamilyen esemény elindított egy érzelmi lavinát. Történt önnel bármi, ami ezt eredményezte? Érte esetleg veszteség? Ha mostanában nincs erről emléke, akkor régebbről van-e olyan esemény, amely fájdalommal járt, de ön nem engedte meg magának ezt az érzést, és mélyre temette, hátha úgy nem okoz önnek kellemetlenséget? Bármelyikre igen a válasz, akkor önnek egy veszteséget feldolgozó munkában kellene részt vennie. Valamiért az élet abba az irányba tereli, hogy nézzen szembe azzal, amit annyira nehéz cipelni, hiszen még a könnye is kicsordul! A depresszió mint betegség egy érzelmi veszteségre adott válaszként is felfogható.Aggasztó, hogy sokszor már élni sem szeretne. Erről tud az önt kezelő orvos/terapeuta/segítő? Mit javasolt önnek, mit tegyen, ha ez az érzés elönti? Nagyon jó, hogy van egy nagy kamasz fia. Igen, felé felelősséggel tartozik. Ő mit tud, mit lát az ön állapotából? Van olyan felnőtt (kolléga, barát, ismerős, rokon), akivel tud naponta kommunikálni, magáról, az élet dolgairól beszélgetni? Jó lenne találni olyan kapcsolatokat az életben, akikkel kikapcsolódásra van lehetősége. Számomra magányosnak tűnik. Bár gyermekét egyedül neveli, de van-e közeli, intim kapcsolata? Ha nincs, kihez szóljon, esetleg kezdjen az internet segítségével önt érdeklő témákban fórumokat keresni. Legyen ön is e fórumokon író-olvasó, így találhat magának kapcsolatot a külvilággal is. Jelen esetben a sírást említi a legaggasztóbbnak, mert ez a mindennapi tevékenységeit is megzavarja, sőt a pihenés időszakában is jelentkezik (ami egy mélytudati emlék negatív tartalmára utal). A sírás nem rossz! Bár gyermekkorunkban szüleinktől, és a minket körülvevő közegtől ezt könnyen megtanulhattuk, pedig ez téves. A sírás egy nagyon jó eszköz arra, hogy a felgyülemlett negatív érzelmeket kiengedjük, ezzel szabadjára is bocsátjuk azokat. Két dolgot javaslok: próbáljon ránevelődni arra, hogy hagyja magát sírni a napnak egy adott szakaszában. Adjon engedélyt magának, hogy most sírhatok, itt az ideje, ám a nap többi szakaszában próbálja megtartani magát, tartsa vissza a negatív gondolatokat. Állítson stop táblát elébük! Ne keseredjen el, ha ez nem sikerül elsőre. Legyen kéznél egy lista, ami csak pozitív, jó dolgokat tartalmaz. Egy felsorolás azokról az eseményekről, amelyek örömmel, boldogsággal töltötték el a múltban. Ha váratlan vagy alkalmatlan helyzetben jelentkezne a sírógörcs, akkor vegye elő e listát, és a pozitív emlékeit felidézve kezdje el megnevelni az ön negatív érzelmeit. Tisztább, nem sírós időszakban keressen pozitív érzelmeket felidéző dolgokat. Ez lehet egy hópihe, egy fa formája, vagy egy kedves mosoly. Kerülje ki azt, ami bántja, menjen el mellettük. Ne vegye észre! Ne engedje magát belelovallni a rossz érzésekbe, keresse azokat a dolgokat, melyek felemelik! Ha nem tud ilyenről, akkor találja meg önmagát az életben! Tegyen felfedező utat arról, hogy milyen dolgok azok, melyek önt a pozitív irányba mozdítják! Ha sikerül kordában tartani a könnycseppjeit, akkor ezt szintén jegyezze föl. Gyűjtse a jó pontokat. Nem baj, ha lassan halad, higgye el, menni fog! Amikor ezek a sírásrohamok önre törnek, akkor csukott szemmel képzelje el gyermekkori önmagát, aki védelemre, ölelésre áhítozott. Lássa magát minél élesebben, élethűen! Ha ez nehéz, keressen gyermekkori fotókat, hogy fel tudja mindezt idézni. Ha meg van a kép, akkor mostani, felnőtt önmaga ölelje át ezt a gyermeket. Védje, babusgassa, tegyen kedvére úgy, ahogy akár a saját gyermekével tette akkoron, mikor ő kisfiú volt, és az óvó anyára vágyott. Próbálja megnyugtatni önmagát, sírását lecsendesíteni. Gyakorolja ezt is minél többet, és siker koronázza munkáját!
