Lépcsőházi pszichiátria

Most induló sorozatunkban a mozivászon óriásainak alkotásait mutatjuk be, amelyek titokzatos terepre, a pszichiátria lebilincselő világába kalauzolnak minket, ezúttal az orvos szemszögéből.

A filmművészet mindig hatalmas érdeklődéssel fordult az emberi elme, mint alapjaiban megismerhetetlen és csodálatos entitás felé. Ennél talán még érdekesebbek azok az alkotások, amelyek az elme betegségeit állították a középpontba. A néző hálásan és szent áhítattal lép be a virtuális kórtermekbe és a kísérteties folyosókra, a számára kiismerhetetlen miliőbe, de vajon mennyire hiteles a tünetek ábrázolása, a zárt osztályok világa? Ugye mindenkinek ott van a fejében a film, amelyre mindig is kíváncsi volt: mi igaz belőle?

Meghökkentő tünetek

Első filmünk nyitó képsorai egy elegáns new york-i lakóház folyosójára vezetnek minket, ahol Melvin Udall elvi összetűzésbe keveredik homoszexuális szomszédja, Simon kutyájával. A végtelenül randa kis állatnak feltett szándéka, hogy az elegáns márványpadlón könnyítsen magán, Melvin viszont érzékenyebben reagál rá, mint bármelyikünk kevésbé toleráns lakótársa. Nyílik a szemétledobó ajtaja, és a kutya egyre halkuló vakkantások kíséretében tűnik el a sötétben. Ám a bűbáj Melvin akkor sem tűnik sokkal szocializáltabbnak, ha kinyitja a száját. Szarkazmusa sértő és támadó: frappáns homofób és rasszista monológot zúdít a házikedvencét keresgélő Simonra, aki ezekkel a szavakkal búcsúzik tőle: "Maga senkit se szeret, Mr. Udall."
James L. Brooks 1997-es filmje, a Lesz ez még így se középpontjában három ember egyre erősebben összefonódó kapcsolata áll: Melvin (akit az örökké sármos Jack Nicholson alakít) romantikus regényeket ír, Carol (Helen Hunt) pincérnő egy manhattani étteremben, Simon (Greg Kinnear) homoszexuális festőművész. És az őket összekötő kapocs: az apró és a szereplőknél néhol - és joggal - sokkal értelmesebbnek ábrázolt kutya, Verdell. A központi kérdés Melvin jellemének alakulása körül forog: vajon ki lehet-e zökkenteni egy öregedő, antiszociális, impulzív és mérsékelten kényszeres férfit eddigi nyomorából, és el lehet-e lökdösni a gyógyulásához vezető ösvény startjához? Nos, érdekes módon a válasz nem annyira hollywoodi, mint azt cinikus énünk gondolja.
Miután Melvin a szomszéd kutyáját kihajította a szemétledobóba, dolga végeztével hazavonul: bezárja a lakás ajtaját - ötször -, felkapcsolja a villanyt - ötször -, és kezet mos - csak kétszer, cserébe két felbontatlan szappannal és égetően forró vízzel, ezért az első pár percben nem tudjuk eldönteni, vajon a borderline személységzavar fogja uralni főhősünk zűrös jellemét vagy a kényszerbetegség. A lépcsőházi jelenetben a borderline zavar egyes tünetei figyelhetők meg: az impulzív magatartás, az indulati kontroll teljes hiánya és a hangulati ingadozás. A kényszerbetegség diagnózisa viszont egyértelműbbnek tűnik, és Jack Nicholson elismerésre méltó precizitással mutatja be az elváltozás szimptómáit.

Csíkra lépni tilos!

És az ismétlési kényszert még számos követi - ami azt jelenti, hogy talán kielégítő választ kapunk a szakmai kérdésre. A tisztasággal kapcsolatos kényszer, mint a betegek többségénél, Melvinnél is mizofóbiához, a betegségektől való félelemhez kapcsolódik: retteg, ha hozzáérnek, gyakran visel kesztyűt, és emellett kifejezetten undorodik más élőlények közelségétől. Kedvenc éttermében kizárólag a "saját" asztalához és "saját" pincérnőjéhez ragaszkodik, gondosan kicsomagolja a műanyag evőeszközt a nejlonzacskóból, akkurátusan elrendezgeti őket, és ha bárki hozzájuk nyúl, újat vesz elő.
Melvin new york-i sétái azokra a kisiskolásokra emlékeztetnek, akik eldöntötték egymás között, hogy "aki csíkra lép, az szerelmes"; főhősünk kerüli a járda repedéseit, a járólapok éleit és bármit, ami mintássá teszi a padlót. Az elegáns, ám megbocsáthatatlanul aprókockás padlójú boltba egyszerűen nem teszi be a lábát, inkább a küszöbről választ zakót és nyakkendőt. Kényszeres rutinjai szertartásszerűen, mereven ismétlődnek, nem térnek el a sémától: megtapogatja a padlót, mielőtt belebújna a papucsába - bal, jobb, bal -, mértani rendbe helyezi a ruháit az ágyon, mielőtt bepakolna a bőröndbe, és hangulat szerint válogatja a lemezeket az autóútra.

Intermezzo: a paranoid személyiség

Ám varázslatos partnere, Carol, a pincérnő sem mentes minden pszichés problémától. Viselkedése a paranoid személyiségzavar klasszikus tüneteit mutatja, bár a film valószínűleg csak a beteg gyermekét egyedül nevelő pincérnő frusztrációval terhes életét szerette volna bemutatni. Mégis, pár villanás: Melvin szembesíti az elkerülhetetlen halál tényével, amely alól Carol fia sem lesz kivétel. Reakciója szokatlanul agresszív, fia elleni szándékos támadásnak tartja a megjegyzést. Amikor - a csorbát kiküszöbölendő - Melvin érdeklődő kérdést tesz fel Spencer egészségét illetően, Carol gyanakvóan, bizalmatlanul válaszol. Szintén furcsa mozzanat, amikor a férfi szalonnát tesz félre a rá bízott kutya számára: a pincérnő sértődötten csapja le a számlát az asztalra, és egy szó nélkül elvonul. Ez a reakció sem tartozik a normális tartományba, és úgy tűnik, nem ezek az egyedüli kórjelzők, amelyek arra utalnak, hogy személyisége nem egészséges: Carolnak egyáltalán nincs humorérzéke, és nincsenek közeli barátai. Nehezen engedi el magát, ezért kevéssé fogékony az élvezetekre. Bizonyos megjegyzéseket - származzanak azok akár édesanyjától - túlértékel, támadásnak fog fel.

Kényszeres kutyaszorítóban

És Melvin terápiája: úgy tűnik, a kölcsönkutya elindítja a változást az életében, amelynek hatására még kedves is tud lenni. Carol éjjeli látogatása arra készteti, hogy elkezdje a gyógyszeres kezelést, de soha nem tudjuk meg, hogy a látványos változás mindkét téren - az ajtó mindössze egyszeri bezárása és a lenézett szomszéd befogadása az otthonába - vajon a tablettáknak vagy a szerelemnek köszönhető-e. Hollywoodi film révén valószínűleg az utóbbit tehetjük felelőssé, annál is inkább, mert a borderline tendenciákra nem létezik olyan orvosság, amely egy hét leforgása alatt bájos bókokat csalogatna ki az eleddig impulzív és antiszociális betegből. Vagy ha mégis, hát az többet érdemel két Oscar-díjnál.
A "Lesz ez még így se!" remek film, amely betekintést nyújt a kényszerbetegek kálváriájába, ám nem szabad elfeledkezni arról, hogy Melvin tünetei mérsékeltnek tekinthetők. A súlyos betegek rutinjai jóval kevesebb életteret hagynak a páciensnek, és mindennapjaik korántsem olyan vidámak, mint Melvinéi.
Hogy érzi magát? Országos eredmény megtekintése >>
Hogy érzi magát?
Kirobbanó formában van? Válassza ki a lelki- és testi állapotához illő emojit és nézze meg térképünkön, hogy mások hogy érzik magukat!
Milyen most a lelkiállapota?
Letargikus vagyok
Kissé magam alatt vagyok
Kiegyensúlyozott vagyok
Jókedvű vagyok
Majd kiugrom a bőrömből
Hogy érzi magát?
Kirobbanó formában van? Válassza ki a lelki- és testi állapotához illő emojit és nézze meg térképünkön, hogy mások hogy érzik magukat!
Hogy érzi most magát fizikailag?
Teljesen hulla vagyok
Voltam már jobban is
Átlagos formában vagyok
Jól vagyok
Kirobbanó formában vagyok
Hogy érzi magát?
Lelkiállapot
Fizikai állapot
Legjobban:
Legrosszabbul:
További cikkek
Szóljon hozzá Ön is és olvassa el mások hozzászólásait

Humánmeteorológia

Humanmeterológia szolgaltatója

Fronthatás:
Nincs front

Maximum:
+14, +19 °C
Minimum:
+5, +10 °C

Hazánkban szerdán délelőtt némi időre kisüthet a nap, de emellett többször befelhősödik az ég.

Egészséget befolyásoló hatások:
közepes, erős

Részletes adatok és előrejelzés

Tekintse meg az időjárási frontokat!Térképezze fel a pollen adatokat!

Kövesse a Házipatikát:

GyógyszerekGyógyszerkereső
GyógyszerHatóanyag