+11° - +30°
Nincs front

Anyaként, bipoláris zavarral ilyen megélni a járványt

Kiss Gréta

A járvány mindenkit óriási kihívás elé állított, a bipoláris zavarban szenvedő anyáknak azonban az átlagnál bonyolultabb a helyzete. Egy sokszorosan nehezített "terepen" kell helyt állniuk szülőként, és kordában tartani betegségüket, és ez a teher nyomasztó lehet. Érintettek mesélték el a SELF-nek, hogyan élik meg, és élik túl a pandémiát.

A Nemzeti Mentális Egészségügyi Intézet (NIMH) leírása szerint a bipoláris zavarban szenvedők szélsőséges változásokat tapasztalnak a hangulatukban, az energiaszintjükben és a koncentrációs készségükben. Hajlamosak lehetnek a mániás epizódokra, amelyeket energiafelesleg jellemez, ez száguldó gondolatokban, alvásképtelenségben és ingerültségben nyilvánulhat meg. Emellett depressziós epizódokat is átélhetnek, amikor szomorúnak érezhetik magukat, életüket pedig reménytelennek., és amikor azok a dolgok sem érdeklik őket, amiket korábban nagyon élveztek. Az is előfordulhat, hogy úgynevezett vegyes epizódok jelentkeznek, amelyekben a mánia és a depresszió tünetei egyaránt előfordulnak, vagy hipomániás epizódok, ilyenkor a mánia enyhébb formája tapasztalható. Az alapján, hogy milyen súlyosak a tünetek, a bipoláris zavarnak két típusát különböztetjük meg. A bipoláris I-es zavarban szenvedők legalább hét napig tartó mániás epizódokat élnek át (a NIMH szerint előfordulhatnak depressziós epizódok is, amelyek nagyjából két hétig tartanak). A bipoláris II-es zavarral élők mániás és depressziós epizódokat is tapasztalhatnak, de nem egyforma ideig. A bipoláris zavar pontos okai mindmáig nem tisztázottak, ugyanakkor sok érintett tapasztalja, hogy az olyan tényezők, mint a stressz, valamint a rutin és az alvási szokások megváltozása előidézhetnek egy-egy hangulati epizódot.

A szülői lét és a bipoláris zavar együttes menedzselése a világjárvány idején egyedülállóan stresszes helyzetet teremtett. A SELF 5 bipoláris zavarban szenvedő édesanyával beszélgetett arról, hogyan birkóznak meg a problémákkal. A lap célja, hogy tudassák a hasonló helyzetben lévőkkel, hogy nincsenek egyedül, és hogy segítsenek nekik eligazodni ebben a nyugtalanító időszakban.

Sztárok mentális betegséggel

A világon több millió ember küzd valamilyen, enyhébb vagy súlyosabb mentális betegséggel, ám még mindig rengeteg tévhit kapcsolódik ezekhez, az érintetteket pedig hajlamosak megbélyegezni. Egyre több híresség vállalja fel azonban a betegségét, ezzel is felhívva a figyelmet a pszichés problémákra. Részletek itt.

"Aggódtak, hogy megint rosszul leszek, ha elmennek"

A 42 éves Jennifer Marshall körülbelül 15 éves volt, amikor bipoláris zavart állapítottak meg nála, tehát viszonylag hosszú ideje él együtt a betegséggel. Egy nonprofit cégnél dolgozik vezetőként, amely olyan eseményeket szervez, ahol mentális betegséggel és függőséggel élők osztják meg tapasztalataikat. A fia 12, a lánya 10 éves; hatodik és negyedik osztályba járnak. A gyerekek iskoláját 2020 márciusában zárták be, ami nagy kihívást jelentett a családnak. Közben szinte teljesen elzárták magukat a külvilágtól: nem mentek ki a lakásból, nem találkoztak a barátainkkal, ez pedig mindannyiukat nagyon megterhelte. "Számomra anyaként és bipoláris zavarban szenvedőként az a legnehezebb a járvány alatt, hogy mindent egyensúlyban tartsak. Az segít, hogy priorizálom, kinek vagy minek van a legnagyobb szüksége a figyelmemre. A betegségem kezelésének egyik kulcsa például, hogy este 10 óra előtt lefeküdjek és 7-8 órát aludjak. A járvány kitörése óta voltak olyan éjszakáim, amikor stresszes voltam, és nem aludtam jól. Ilyenkor mindig figyeltem arra, hogy másnap korán ágyba kerüljek" - mondja Jennifer.

A nőt a bipoláris zavarral kapcsolatos tapasztalatai megtanították a terápia fontosságára, amire nemcsak neki, hanem, mint kiderült, a gyerekeinek is szüksége van. "2017-ben egy közeli barátom halálát követően mániás epizód jelentkezett nálam, aminek a kezdetét a gyerekeim is látták. Végül kórházba kerültem. Néhány héttel később az egyik gyerekem szorongani kezdett, nem akart iskolába menni - azt hiszem, aggódtak, hogy megint rosszul leszek, ha elmennek. Találtunk egy gyermekpszichiátert, aki segített nekik jobban megérteni a betegségemet. Amikor elkezdődött a világjárvány, és rájöttem, hogy küzdenek a helyzettel, megkérdeztem, hogy szeretnének-e átmenetileg újra találkozni a pszichiáterrel, és ők igent mondtak" - meséli Jennifer, aki szerint a pandémia hatására felértékelődött a mentális egészségről szóló diskurzus, az új helyzet ugyanis valamilyen mértékben mindenkit megviselt lelkileg. Azt mondja, meg kell ragadnunk a kínálkozó alkalmat, és beszélgetnünk kell a gyerekeinkkel a mentális egészségről.

"Semmi baj nincs azzal, ha nehéz napod van, és sírsz"

"2000-ben diagnosztizáltak bipoláris zavarral. Hat gyerekem van, ők értik, hogy nem vagyok teljesen egészséges, és hogy vannak szomorúbb időszakaim. Éppen ezért azzal is tisztában vannak, hogy semmi baj nincs azzal, ha nehéz napod van, és sírsz. Számomra a január és a február a két legnehezebb hónap, ilyenkor ugyanis szörnyű az idő. Igazából megkönnyebbültem, amikor 2020 márciusában betört a pandémia. Akkorra már túl voltam egy nagyon megterhelő, depressziós, súlyos szorongással járó időszakon, így anélkül koncentrálhattam a világjárvány okozta szorongásra, hogy a bipoláris zavarral és a szezonális affektív zavarral együtt járó depresszióval is foglalkoznom kellett volna" - magyarázza a 40 éves Laura Riordan, aki nagyon nehezen viselte, hogy a járvány miatt a gyerekeinek le kellett mondani a kedvenc elfoglaltságaikról, például az úszásról. 70 éves édesanyja miatt is aggódott, aki ugyan csak 10 percre lakik tőlük, de mindenki biztonsága érdekében nem találkoztak egymással.

"Az egyik nagy vigaszforrás számomra a házunk mögötti erdő. Szeretek felnézni a fákra, és arra gondolni, hogy több száz éve ott állnak, sok nehéz időszakot láttak, és hogy mi is túl fogunk jutni ezen. A reggeli sétáimra általában csak a kutyám kísér el, de néha valamelyik gyerek is csatlakozik. Annyi klassz dolgot fedeztünk fel együtt: a hidat, ahol köveket lehet dobálni a patakba, egy gödröt, ahol a gyerekek a melegebb napokon csobbanhatnak, és egy fát, amin ugrálhatnak" - sorolja a szép élményeket Laura.

A bipoláris zavarral élő anyáknak még nehezebb a járvány túlélése.
A bipoláris zavarral élő anyáknak még nehezebb a járvány túlélése. A fotó illusztráció, forrás: Getty Images

"Kordában tartom a betegségemet, és négy éve józan vagyok"

A 42 éves Beth Starck egyedülálló anya, kisfia ötéves. Gyűlöli a járványt, azért azonban hálás, hogy több időt tölthet a fiával, különösen, mert úgy érzi, nem sokat volt vele a korai éveiben. "2016-ban, nem sokkal a szülés után fedezték fel nálam a bipoláris II-t, ráadásul akkoriban az alkohollal is gondjaim voltak. Miközben próbáltam úrrá lenni a függőségemen, és támogatni a mentális egészségem, nem tudtam olyan szülő lenni, mint amilyen szerettem volna. Az, hogy ma már nagyobb részem van a gyerekem életében, arra emlékeztet, milyen messzire jutottam. Kordában tartom a betegségemet, és négy éve józan vagyok" - húzza alá a nő.

Mint mondja, nála inkább a mániás epizódok vannak túlsúlyban, a bipoláris zavara frusztrációban és ingerültségben nyilvánul meg. Nem kiabál az emberekkel, de érzi, hogy felgyülemlik benne a feszültség. A járvány előtt fogalma sem volt róla, hogy az ingerültség a bipoláris zavar egyik tünete, pedig akkor már több év is eltelt a diagnózis óta. Ez is jól példázza, hogy még mindig sokat kell tanulnia a betegségéről. "Amikor azt érzem, hogy a frusztráció egyre erősebb bennem, igyekszem elfojtani, nehogy a fiam megérezze, meglássa rajtam a változást. Mindig elkezdek beszélni magamhoz: Nem felejtettem el kimenni a szabadba és tornázni? Ittam vizet? Jól aludtam? Azt hiszem, a bipoláris zavarral küzdő anyáknak mindenekelőtt azt kell tudniuk, hogy nem baj, ha segítséget kérnek. A világjárvány alatt nagyon sokszor előfordult, hogy nagyon szerettem volna beszélni valakivel, mégis haboztam felvenni a telefont, mert tudom, hogy most mindenki nagyon nehéz időszakon megy keresztül. Szeretném, ha fejlődnék a segítségkérésben, és megkaphatnám azt a támogatást, amire szükségem van" - így Beth.

"Az anyák nem szupernők, nekünk is kell segítség"

"Nálam 2004-ben fedezték fel a betegséget. Vegyes bipoláris tüneteim vannak, de a világjárvány előtt gyógyszerek nélkül is tudtam kezelni az állapotomat. Úgy tapasztaltam, hogy a rendszeres terápia mellett a rutin is segít a szorongásomon, mert mindig lefoglal. Ez egészen addig így volt, amíg nem jelentkezett egy mániás epizód" - mondja a 31 éves Gleni J., aki informatikusként dolgozik az egészségügyben.

Amikor a járvány lecsapott, az ő életében is minden megváltozott. Mivel nem volt iskola, gyermekei apjával alaposan át kellett szervezniük a kicsik felügyeletét. Gleni átállt a távterápiára is, amitől az elején még ódzkodott, később azonban már sokkal meghittebbnek találta, mint a személyes találkozókat. Mindig eszébe jut, szerencsés, hogy a terápián tanultak segítségével könnyebben kezeli a jelenlegi helyzetet. "A pandémia ellenére is szerettem volna olyan szórakozási lehetőségeket találni, amik segítenek az egészségmegőrzésben. Ezért kezdtem el túrázni. A fiam eleinte vonakodott, de aztán hozzászokott. Elkezdtem görkorcsolyázni is, ami nagyon szórakoztatónak bizonyult. Az, hogy mindig megterveztem, mit csinálunk az adott héten, biztosította a rendszert, ami nagyon hasznos bipoláris depresszió esetén" - mutat rá a lényegre.

Tavaly szilveszterkor Gleni is elkapta a koronavírust. Rengeteg neurológiai tünete volt, beleértve a fáradtságot és az agyi ködöt. A betegség miatt nagyon mélyre került lelkileg, lesújtott rá egy depressziós epizód. Ekkor döntött úgy, hogy szüksége van gyógyszerre ahhoz, hogy átvészelje a nehézségeket. "Az anyák nem szupernők, nekünk is kell segítség. Emberi lények vagyunk, akik próbálnak nap mint nap boldogulni" - szögezte le Gleni.


"Egy mentális betegségben szenvedő ember is lehet csodálatos szülő"

A 29 éves Annie Riegert Cummingst 2016-ban diagnosztizálták bipoláris II-vel. A pandémia kitörésével terhei megszaporodtak. "A lányom négy hónapos volt, amikor a koronavírus lecsapott, és a járvány egyik napról a másikra megváltoztatta az életünket. A férjem hirtelen nagyon elfoglalt lett, ami azt jelentette, hogy a munkám mellett a gyermekünk körüli teendők is nagyrészt rám hárultak. Régész vagyok, így nem igazán szeretek egész nap a képernyő előtt ülni. Napközben igyekeztem olyan elfoglaltságokat kitalálni, amiket a lányommal együtt csinálhatunk, és amik kellőképpen megmozgatnak. Esténként pedig, miután a lányom elaludt, sokáig fennmaradtam, hogy dolgozzak - ez azonban teljesen tönkretette az alvásomat, pedig az nagyon fontos lenne a betegségem kezelésében. Hiányzott a társas érintkezés is, ami egyébként remek mód lenne arra, hogy levezessem a felgyülemlett energiát, és ezáltal elkerüljem a mániás epizódokat. Ráadásul a világjárványban még a boltba járás is ijesztő érzés volt" - foglalta össze a problémákat Annie.

A nőnél végül jelentkezett egy mániás epizód, és pszichózisa is lett, aminek következtében kórházba került. A járvány miatt azonban három nap után hazament, és részt vett egy ambuláns programon, ami nagyon sokat segített neki. Mivel időközben újra diagnosztizálták nála a bipoláris I-et, különböző gyógyszerekkel is elkezdett kísérletezni. "Szerencsés vagyok, hogy a férjem és a családom mindenben támogatott, tudom, hogy sok bipoláris zavarban szenvedőnek nincs segítsége. Abban, hogy kórházba kerültem, az volt a legrosszabb, hogy nem tudtam a lányom mellett lenni. Persze, amikor jobban lettem, rájöttem, hogy korábban annyira szerettem volna tökéletes anya lenni, hogy amikor együtt voltam a gyerekemmel, akkor sem voltam igazán jelen. Az hittem, bipoláris zavarral csak úgy lehetek tökéletes anya, ha nem engedem, hogy az állapotom hatással legyen a családomra. Most a tökéletesség helyett a rugalmasságra törekszem" - szögezte le Annie, aki azt üzeni a hasonló helyzetben lévő anyáknak, hogy ne legyenek túl merevek. Bárki bármit mond, egy mentális betegségben szenvedő ember is lehet csodálatos szülő.

Hogy érzi magát? Országos eredmény megtekintése >>
Hogy érzi magát?
Kirobbanó formában van? Válassza ki a lelki- és testi állapotához illő emojit és nézze meg térképünkön, hogy mások hogy érzik magukat!
Milyen most a lelkiállapota?
Letargikus vagyok
Kissé magam alatt vagyok
Kiegyensúlyozott vagyok
Jókedvű vagyok
Majd kiugrom a bőrömből
Hogy érzi magát?
Kirobbanó formában van? Válassza ki a lelki- és testi állapotához illő emojit és nézze meg térképünkön, hogy mások hogy érzik magukat!
Hogy érzi most magát fizikailag?
Teljesen hulla vagyok
Voltam már jobban is
Átlagos formában vagyok
Jól vagyok
Kirobbanó formában vagyok
Hogy érzi magát?
Lelkiállapot
Fizikai állapot
Legjobban:
Legrosszabbul:
További cikkek
Kapcsoldó és aktuális cikkek
Olvassa el aktuális cikkeinket
Miért hajlamosak hízásra a nők 40 felett?Változókor

Miért hajlamosak hízásra a nők 40 felett? A gyakran emlegetett változókor sok nőt aggodalommal tölt el. Az ekkor zajló hormonális átállás okozta testi és lelki tünetek - köztük a mérsékelt súlygyarapodás - azonban természetesnek számítanak, ám kis odafigyeléssel enyhíthetők, sőt elkerülhetők.

Szóljon hozzá Ön is és olvassa el mások hozzászólásait

Humánmeteorológia

Humanmeterológia szolgaltatója

Fronthatás:
Nincs front

Maximum:
+24, +30 °C
Minimum:
+11, +16 °C

Hazánkban pénteken délelőtt a változó felhőzet mellett egyre hosszabb napos időszakokra készülhetünk.

Egészséget befolyásoló hatások:
közepes, erős

Részletes adatok és előrejelzés

Tekintse meg az időjárási frontokat!Térképezze fel a pollen adatokat!

Kövesse a Házipatikát:

GyógyszerekGyógyszerkereső
GyógyszerHatóanyag