Segítség a segítőnek

A segítő szakmák magukban hordozzák az úgynevezett kiégési szindróma veszélyét. Ekkor a személyiség telítődik azokkal a problémákkal, amelyek a mindennapi munkájában jelentkeznek. Melyek a kiégés tünetei? Hogyan kerülhető el a szakmai kiüresedés?

Az emberekkel foglalkozó professzionális és laikus segítők "kiégési" (burnout, ejtsd: börnáut) szindrómájáról, és az ún. "segítő tünetcsoportról" (helfer-szindróma) az elmúlt másfél évtizedben egyre több beszámoló született.
Miről ismerhető fel a burnout (kiégési) szindróma? A hosszú ideig fennálló érzelmi megterhelések és stresszek következtében a személy eljut a fizikai, érzelmi és szellemi kimerülés állapotába. Úgy érzi, hogy minden reménytelen és hiábavaló; nincsenek céljai és ideáljai. Negatív, pesszimista a hozzáállása saját magával, munkájával és másokkal szemben is.
Herbert J. Freudenberger (pszichoanalitikus) 1974-ben alkotta meg a kiégés fogalmát; önsegítő közösség tagjainál, krízis-kezelő központok, egészségügyi intézmények dolgozóinál figyelte meg, és írta le ezt a tünet-együttest. Azóta e problémakörnek egyre nő az irodalma és gyakorlati kutatása.
A burnout-szindróma szinte minden foglalkozásnál előfordulhat. Speciális intenzitású azonban a humán szolgáltatások, az egészségügy szférájában, melyben eleve megtalálható a későbbi frusztráció számos "beépített forrása": a teljesítmények mérésének hiányzó kritériumai, alacsony jövedelem, hosszú munkaidő, extra igénybevétel mellett nagy felelősség, ugyanakkor elégtelen intézményi támogatás, adminisztratív terhek, a karrier, az előrejutási lehetőségek limitjei, kérdéses megbecsülés mind a kliensek, mind a társadalom részéről. És máris oda a segítők gyakori nagy kezdeti lelkesedése.
A vizsgálatok során más foglalkozásúaknál, például pedagógusoknál, jogászoknál, rendőrtiszteknél, tűzoltóknál is leírták a kiégés jelenségét.

(Ki)merül majd (ki)ég

Ditsa Kafry, a kaliforniai Berkeley Egyetem munkapszichológia professzora a kiégésnek három okát találta: az érzelmi túlterheltséget; olyan személyiségjegyeket, melyek az adott pálya választásához vezettek, és túlzott "odafordulást" a kliens felé. A professzor vizsgálatai szerint az érintetteknél a kimerülés testi, szellemi és érzelmi területen jelentkezik. Testi szinten krónikus fáradtság, gyengeség és kedvetlenség, betegségekre való hajlam, az étkezési szokások és a testsúly változása lép föl. Érzelmi szempontból a kimerültség, levertség, gyámoltalanság, reménytelenség, kiúttalanság a főbb tünetek. A szellemi kimerülés állapotára jellemző, hogy az érintettekben negatív beállítódás alakul ki önmagukkal, a munkával és általában az élettel szemben.

A munka a szenvedélye

Schmidbauer 1977-ben írja le a Helfer-szindróma - segítők tünetcsoportja jelenséget. Szerinte a helfer szindrómával jellemzett, emberi problémákkal foglalkozó segítő (orvos, pszichológus, szociális munkás, lelkész, nevelő, ápoló) azért rendelkezik a "segítés szükségletével", mert saját lelki egyensúlya ingatag, amit fenn kell tartania. Jellegzetes személyiségjegyek kapcsolódásáról van szó, mely a segítésen keresztül - a saját fejlődése kárára - mintegy életformává alakul. Ennek következtében a segítő egyéb kapcsolatait elhanyagolja, az érzelmeket a magánéletben "távol tartja" magától. Szinte "droggá" válik a hivatása, a segítségre szorulókkal való kontaktus. Az ilyen "nagydózisú drog" kiégéshez (burnout) vezet.
Az új típusú segítő foglalkozásban (szociális munkás, mentálhigiénés szakember stb.) a segítő-kliens kapcsolat koreográfiája korántsem olyan egyértelmű, mint a régi, klasszikus segítő-kliens kapcsolatban (orvos, pap, tanár). Nincs már meg az a hierarchikus szerepmegosztás, a feladatok kevésbé stabilak és egyértelműen meghatározottak, ezáltal jobban megterhelik a segítőt.
Ezekben a kapcsolatokban az érzelmi kontaktus, személyes, bizalmi viszony mintegy szolgáltatássá válik; a segítő privát, intim szférája eszköze lesz hivatásának. Az elidegenedett ipari társadalom a magány, az érzelmi problémák megoldására "szakértőt" produkál, akinek a betegbiztosító és a táppénzes fegyelem szorításában szolgáltatásként kell a korrekt segítséget nyújtani egy intim, bizalmi kapcsolatban.

Már parázslik

A kiégés kialakulásának öt fázisa van. Az idealizmus szakaszában jellemző a segítő nagy lelkesedése a szakmáért, a kliensért való intenzív fáradozás, a kollégákkal való élénk kapcsolattartás. A segítés kudarcát a személy saját felelősségeként, saját kudarcaként éli meg. Irreális elvárásokat táplál; hiszi és elvárja a kliens feltétlen változni akarását és az azonnali eredményeket. A túlazonosulás miatt összekeverednek a segítő saját szükségletei a klienséivel, a határok feloldódnak a kliens és a segítő élete, illetve a segítő szakmai és privát élete között. A realizmus fázisában a segítő szakmája iránt elkötelezett, együttműködik a kollégákkal, érdeklődik a kliens fejlődése iránt. A távolságtartás és részvét egyensúlyának megteremtésén fáradozik. A stagnálás vagy a kiábrándulás fázisában csökken a teljesítőképesség, érdeklődés, nyitottság. A klienssel való kapcsolat a legszükségesebbekre korlátozódik. A kollégákkal való beszélgetések gyakran terhesek. A frusztráció fázisában a segítők szakmájukban visszahúzódnak, a klienseket becsmérlik, egyre több negatív változást észlelnek rajtuk. A szakmai, közéleti tevékenységből visszavonulnak annak értelmetlensége és üressége miatt. Kétségbe vonják saját tudásukat, hivatásuk értelmét és értékét. Az apátia idején a minimumra korlátozódik a klienssel való foglalkozás. A szakmai munka sematikusan történik. A kliens felé a hangulat ellenséges. A segítő a kollégákat kerüli, a helyzet megváltoztatásának lehetőségét elveti.

Szikrából lángoszlop

A kiégés nem egyik napról a másikra következik be; hosszú folyamat eredménye, különböző stádiumai vannak. A személyiségtől és adott élethelyzettől függ, hogy mennyire erősen jelentkezik.
Természetes igény, hogy munkánkban bizonyítani akarunk. Előfordulhat azonban, hogy ez a bizonyítás már-már kényszerré válik. A bizonyításkényszer miatt a különböző feladatok egyre sürgetőbbé válnak. Mi jellemzi a kiégés útjára lépő embert?
Képtelen a feladatot valakinek átadni, fél, hogy elveszíti a kontrollt, és nem ő irányítja a munkát. Kívülről szorgalmasnak, célratörőnek látszik. A teljesítmény állandó növekedéséből adódóan fáradt, és az eredményessége csökken. Elfelejti elintézni személyes dolgait, lassan eltűnik az életéből az érzelem, a szerelem, eltűnik a humor, a vidámság. "Hazaviszi" a munkát, a hivatalos elfoglaltság az egyetlen időtöltése. A testi kimerültség jeleire túlteljesítéssel reagál: a hétvégét átalussza, vagy végigsportolja, ezután még fáradtabb. Megtanul lemondani igényeiről, melyek mindig háttérbe kerültek, így lassan felborul természetes értékrendje is. Az ítélő- és érzékelő képessége sem a régi. Korábbi, szoros kapcsolatait feladja, baráti körét elveszíti, elmagányosodik. Egy idő után minden megszűnik létezni, ami a teljesítménykényszeren kívüli. Elvész a környező világgal való kapcsolata.

Maximális hőfokon

A kiégés igen előrehaladott állapotában a személy már csak a feladatvégzésre koncentrál. A baráti látogatások, beszélgetések nyomasztó teherré válnak számára. Nő az intoleranciája. Beszűkül a gondolatvilága, megszűnik a politikai, társadalmi események iránti érdeklődése. Visszahúzódása oly mértékű lehet, hogy nem hatnak rá a környezeti befolyások, a másokkal való eszme- és érzelemcsere elmarad. Az állandó túlterhelés miatt a tájékozódási igénye kimerül. Más véleményét nem hallgatja meg, minden kritikaként hat számára. Előfordulhat, hogy szenvedélybeteggé válik. Súlyos esetben elveszhet önérzékelő képessége, megszűnhet a belső világgal való kapcsolata. Például idegennek érezheti testét, elveszhet a veszélyérzete.
A belső üresség tartósan elviselhetetlen, gyakran mindez lelki betegségbe fordul át, állandósulhat a félelem, pánikrohamok, fóbiák jelenhetnek meg. Ezek után már a depresszió a következő állomás. Az élet értelmetlennek, reménytelennek, örömtelennek, tehernek tűnik. A fáradtság és kétségbeesés érzése állandósul, nehéz az ágyból felkelni. Ha idáig eljutottunk, szomatikusan és pszichésen egyaránt veszélyeztetettek vagyunk, ez már a teljes kiégettség állapota.

Eloltani a tűzet, vagy eldobni a gyufát

Hogyan előzhető meg a szakmai kiégés? Mindenekelőtt nagyon fontos, hogy érezze a személy a munkájával, hivatásával kapcsolatban saját fontosságát és jelentőségét munkahelyén. Legyen lehetősége a szakmai fejlődésre. Legyenek biztosítva támogató rendszerek: esetmegbeszélések, szakmai továbbképzések, szupervízió, konzultáció a kollégákkal stb. Nem elhanyagolható szempont az anyagi- és erkölcsi megbecsültség sem.
Ha valaki professzionális segítő foglalkozást választ, legyen ez a választás jól átgondolt és tudatos. A segítés ne válhasson mindenhatósági késztetéssé. Legyenek a motivációk tudatosak. A spontán érzelmi alapon történő segítőkészség (=altruizmus) alapvető emberi tulajdonság. Mindenképpen elkerülendő azonban a segítésen keresztüli öngyógyítási vágy.
Ha már megvan a baj, mi segíthet? Kezdetben annak a felismerése, amikor a bizonyítási igényből kényszer lesz. Ki kell alakítani egy saját munka- és életritmust, és ahhoz szigorúan alkalmazkodni. Tudni és merni kell a feladatokat mással "megosztani", így csökken a megterhelés, az eredményesség javul. Ha elhanyagolódnak a személyes igények, érdemes átgondolni, mi az, ami engem pihentet. Az előre megtervezett napi- és hetirend segíti a kiegyensúlyozott életet. Az alvás- és mozgásigény rendszeresen legyen kielégítve. Érdemes saját értékrendünket őszintén áttekinteni: mi a fontos nekem, milyen sorrendben? Mit kell tegyek ezek teljesülésért? Mindenkinek szüksége van emberi kapcsolatokra, így a visszahúzódás esetében nem árt ezt tudatosítani, és ápolni elhanyagolt kapcsolatainkat. Ha közel van a teljes kiégettséghez, ez a stádium már megrengeti az egész személyiséget - csak szakszerű és gyors szakorvosi és pszichoterápiás beavatkozás segíthet.
A segítő szakmában időnként meg kell állni és megfogalmazni: milyen motiváció tart a pályán, és mit jelent a segítés? Hogyan látnak engem a kliensek, a diákjaim, az emberek, és hogyan a kollégák? A kiégés fenti szakaszaiban hol tartok?
Nem árt eldobni a gyufát, nehogy izzó lángoszloppá váljon!

Forrás:
Fekete Sándor: Segítő foglalkozások kockázatai - Helfer-szindróma és Burnout-jelenség. Psychiátria Hungarica, 1991. VI. évf. 1. sz. 17-29. o.
Ónody Sarolta: Kiégési tünetek (burnout szindróma) keletkezése és megoldási lehetőségei. Új Pedagógiai Szemle, 2001/05.

Hogy érzi magát? Országos eredmény megtekintése >>
Hogy érzi magát?
Kirobbanó formában van? Válassza ki a lelki- és testi állapotához illő emojit és nézze meg térképünkön, hogy mások hogy érzik magukat!
Milyen most a lelkiállapota?
Letargikus vagyok
Kissé magam alatt vagyok
Kiegyensúlyozott vagyok
Jókedvű vagyok
Majd kiugrom a bőrömből
Hogy érzi magát?
Kirobbanó formában van? Válassza ki a lelki- és testi állapotához illő emojit és nézze meg térképünkön, hogy mások hogy érzik magukat!
Hogy érzi most magát fizikailag?
Teljesen hulla vagyok
Voltam már jobban is
Átlagos formában vagyok
Jól vagyok
Kirobbanó formában vagyok
Hogy érzi magát?
Lelkiállapot
Fizikai állapot
Legjobban:
Legrosszabbul:
További cikkek
Szóljon hozzá Ön is és olvassa el mások hozzászólásait

Humánmeteorológia

Humanmeterológia szolgaltatója

Fronthatás:
Nincs front

Maximum:
+14, +24 °C
Minimum:
+6, +13 °C

Hazánkban vasárnap délelőtt általában közepesen felhős lesz az ég.

Egészséget befolyásoló hatások:
közepes, erős

Részletes adatok és előrejelzés

Tekintse meg az időjárási frontokat!Térképezze fel a pollen adatokat!

Kövesse a Házipatikát:

GyógyszerekGyógyszerkereső
GyógyszerHatóanyag