A játékfüggőség: nem jellemhiba, betegség

Egy budapesti plébánia hittantermében ülök. Hétfő este van, a Névtelen Szerencsejátékosok ilyenkor nyitott gyűlést tartanak. A résztvevők egytől egyig férfiak, de mint megtudtam, nők is szoktak lenni, bár sokkal kevesebben. Mindannyian azért járnak az önsegítő csoportba, hogy mások tapasztalataiból erőt merítve kigyógyuljanak függőségükből, illetve fenntartsák játékmentes életüket. Mert van élet a játék után - vallják. Ez sokuknak korábban nem volt egyértelmű, hiszen a legtöbben a poklok poklát is megjárták, mielőtt idekerültek. A történetek nagyon hasonlóak: hazugságokról, kölcsönökről, megromlott kapcsolatokról, anyagi és érzelmi válságról beszélnek egymásnak a sorstársak.

- Tizenöt évig játszottam a "félkarú rablón" - kezdi történetét Gábor. - Amikor eljöttem a Névtelen Szerencsejátékosokhoz, a börtön és az öngyilkosság határán álltam. Az utolsó öt évben már kezdtem érezni, hogy valami gond van, de nem ismertem be, hogy játékfüggő vagyok. Amikor veszítettem, azzal magyaráztam, hogy túl nagy tétet tettem meg, vagy rosszkor álltam fel a játékgép mellől. Hiába voltam sikeres az életben, amint beszippantott a játékszenvedély, mindent tönkretettem. Titkolóztam, hazudoztam, és akitől csak lehetett, kölcsönkértem. Egy idő után már senkinek sem mertem a szemébe nézni. Sokszor reggel 9-kor mentem haza a játékteremből, mert akkor már nem volt otthon se a feleségem, se a gyerekem. Menekültem mindenki elől, a kérdéseik elől. Akkor jöttem el a Névtelen Szerencsejátékosokhoz, amikor már nem tudtam kihez fordulni. Minden kapu bezárult. Anyagilag, érzelmileg és erkölcsileg is padlót fogtam. A sorstársaim között döbbentem rá, hogy ez betegség, és egyáltalán nem a pénzről szól. Saját magunkon, a személyiségünkön kell rengeteget dolgoznunk ahhoz, hogy játék nélkül tudjunk élni.

A lét a tét

- A játékkal önmagában nincs semmi gond, hiszen számos pozitív hatása van az életünkre. Amikor játszunk, elfelejtjük a napi gondokat, kikapcsolódunk és elűzzük a stresszt. Baj akkor van, ha a játék mindennél fontosabbá válik, és negatívan befolyásolja az életünket. Amikor valaki a játék miatt nem tudja ellátni a munkáját, elhanyagolja a tanulmányait, sérülnek az emberi kapcsolatai, jogi, pénzügyi és egzisztenciális problémái keletkeznek, evési vagy alvási zavarokkal küzd, addigi hobbijait feladja, akkor már problémás vagy súlyosabb esetekben patológiás játékszenvedélyről beszélünk - mondja Demetrovics Zsolt pszichológus, az ELTE Addiktológiai Tanszéki Szakcsoportjának vezetője. - Olyan ez, mint az alkohol- vagy drogfüggőség. A játékfüggő nem azért játszik, hogy jó legyen neki, hogy kikapcsolódjon, hanem azért, hogy ne kelljen részt vennie a valós világ problémáiban. Amikor dobálja be a pénzt, megszűnik körülötte a világ: játék közben nincsenek munkahelyi nehézségek, nincs házassági konfliktus, nincs depresszió.

Ördögi kör

A játékfüggőség attól kóros, hogy a játék átveszi az uralmat a játékos felett, és beindul egy ördögi kör, amiből szinte lehetetlen kiszállni. A játékos nem azért játszik el vagyonokat és nem azért hazudozik a környezetének, mert velejéig rossz ember, hanem azért, mert beteg, és nem tud szabadulni szenvedélyétől.

- A kóros játékszenvedély kialakulása egy folyamat, aminek megvannak a jól beazonosítható szakaszai - magyarázza a pszichológus. - Az első időszak a nyerésről szól: az illető vagy nyer, vagy azt éli meg, hogy nyer. A játékfüggőkre jellemző egyfajta gondolkodásbeli hiba: a nyereségeket általában felnagyítják, a veszteségeket pedig elbagatellizálják. Az első időszakban azt élik meg, hogy mindenre képesek. Az jelenti nekik az igazi élményt, hogy nagyot kockáztathatnak, hiszen így átélhetik a játék adta mámoros mindenhatóság-érzést. Általában ezt követi a veszteség időszaka, ami többnyire egy nagy, mellbevágó veszteséggel indul.

A játékfüggő ezt sem úgy fogja fel, mint egy normál játékos. Nem azon gondolkozik, hogy hogyan spórolja meg következő hónapban az elveszített pénzt; a veszteséget nárcisztikus csapásként éli meg. Abban a hitben él, hogy ő birtokában van a nyerés képességének, és személyes krízisként fogja fel a veszteséget, amit minél előbb vissza akar nyerni. Ezzel belekerül egy ördögi körbe, és a veszteségei egyre fokozódnak. A játékot pénzkeresetként éli meg, a kölcsönöket pedig nyereségként azonosítja. A gyógyuláshoz az kell, hogy a veszteséghajszolásból ki tudjon lépni a játékos, és beismerje, hogy függő.

Kiből lesz függő?

Nem válik mindenki függővé, aki kipróbál valamilyen szerencsejátékot. Sok múlik a játék típusán és a játékos személyiségén. - Az impulzív személyiségtípusok, tehát azok, akik hirtelen döntenek, és nem gondolják át a döntésük hosszú távú következményeit, hajlamosabbak a játékfüggőségre - magyarázza a pszichológus. - A játékfüggők általában azt hiszik, hogy befolyásolhatják a játék kimenetelét, pedig a szerencsejátékok nagy többségénél minden a véletlenen múlik. Sokan például meg vannak győződve arról, hogy van egy nyerő stratégiájuk a lottóhoz.
Azt mindenesetre leszögezhetjük: a legtöbb játékfüggő férfi. Három-ötször több a problémás játékosok között a férfi, mint a nő, bár tény az is, hogy a nők rejtőzködőbbek - mondja Demetrovics Zsolt.