Pánikbetegség tünetei és kezelése
2018. 04. 29.
Dr. Szemerédy Viktória
Dr. Ormay István
Mi a pánikbetegség?
A pánikbetegséget hirtelen, rohamokban jelentkező heves szorongás jellemzi. A roham gyakran visszatérővé válik, kiváltásában nyilvánvaló okot nem találunk.
Ha ezek a "pánikrohamnak" nevezett epizódok ismétlődnek, illetve a beteg szorong a roham újbóli megjelenése miatt, pánikbetegségről beszélünk.
A pánikbetegségről itt olvashat bővebben.
remegés, fulladás, szédülés, hányinger, légszomj, izzadás, émelygés, hidegrázás, hasi fájdalom, mellkasi fájdalom, bizonytalanság-érzés, gyors szívverés, ájulásérzés, sírás, erős szívdobogásérzés, reszketés, kipirulás, hasi feszülés, zsibbadás a végtagokban, zsibbadás az arcon, test idegenként való megélése, rémület, rettegés, halálfélelem, félelem a megőrüléstől, félelem a kontrollvesztéstől
A pánikbetegség előfordulása
A pánikbetegség előfordulása világszerte egyre nő; egy adott évben a lakosság 2,5 százaléka szenved tőle. A betegek nagy részénél nem ismerik fel a problémát, az első roham után általában valamilyen testi betegség gyanúja merül fel. A szív-érrendszeri, gyomor-bélrendszeri illetve neurológiai tüneteket mutató betegek jelentős hányada pánikbeteg.
Nőknél kétszer olyan gyakran fordul elő, mint férfiaknál, és családi halmozódást mutat. Általában a húszas évek elején jelentkezik, de kellő fizikai érettség esetén előfordul a serdülőkor előtt is.
A pánikbetegség előfordulásáról itt olvashat bővebben.
A pánikbetegség okai
- A kihűlés első tünetei
- Miért hányunk, ha ledugjuk az ujjunkat?
- Tényleg lehetséges halálra rémülni?
- Erős szívdobogás: mi okozza?
- Kóros állapotok a szívdobogásérzés mögött
- Szédülés: mi állhat a háttérben?
- Miért veszélyes az alacsony vérnyomás?
- Miért ájulunk el a vér látványától?
- Miért ájulunk el a vér látványától?
- Amikor az alacsony vérnyomás már túl alacsony
A betegség egyértelműen meghatározható oka ismeretlen, ám számos elmélet született a kialakulására vonatkozóan.
A biológiai elmélet megalkotóinak egy csoportja a noradrenalin nevű neurotranszmittert vette górcső alá. A neurotranszmitterek olyan agyi vegyületek, amelyek üzeneteket szállítanak egyik idegsejttől - neuron - a másikig. Kísérleteik során megállapították, hogy a noradrenalinban gazdag agyi terület ingerlése pánikot vált ki, ezért a vegyület aktivitásának változása hatással van a pánikroham kialakulására. Erre a területre hat a johimbin is, fokozva a rohamot, míg a klonidin nevű vérnyomáscsökkentő enyhítette a tüneteket.
Noha feltételezik egy genetikai komponens meglétét, nem találták eléggé erősnek ahhoz, hogy egyértelmű öröklődésről legyen szó.
A pszichológia - és a gyakorló szakemberek többsége - ma már úgy gondolja, hogy a pánikbetegség kialakulásában sokkal nagyobb szerepe van annak, hogy a beteg hogyan ítéli meg a testében lejátszódó folyamatokat. A pánikrohamot átélni gyakran szinte a megsemmisülés érzésével egyenlő, hiszen a tünetek például szívinfarktust, eszméletvesztést, vagy valamilyen egyéb életveszélyes betegséget utánoznak. Gyakori ezért, hogy a roham után tartós szorongás alakul ki, rettegés egy újabb rosszulléttől. Ezt hívjuk "anticipátoros", jósló szorongásnak, ami megjelenik a betegek gondolkodásában is: "biztosan rosszul leszek ismét", mondogatják, és mivel a "szorongás beszél belőlük", a józan érvek alig ha másítják meg aggodalmaskodásukat. Sajnos ez a nehezen, sokszor csak pszichoterápiával megváltoztatható szorongásos állapot nagyban megkönnyíti az újabb roham kialakulását, és ezzel bezárult a kör.
A klinikusok szerint az okok kereshetők a rossz megküzdési technikákban, a szociális támasz hiányában, de nagy szerepet tulajdonítanak a szülők "túlféltő" magatartásának is. Annyi bizonyos, hogy a pánikbetegeknél fokozott szorongásérzékenységet lehet kimutatni: ebből ered a testérzékelésre fordított nagyobb figyelem, és a "tünetek" veszélyesként történő értékelése.
A pánikbetegség okairól itt olvashat bővebben.
A pánikbetegség tünetei
A pánikroham - mint a neve is mutatja - "páni" félelmet takar. A tünetek változatosak lehetnek, de a pánikbetegség diagnózisának kimondásához - noha általában ennél több fordul elő egyszerre - legalább négy tünetre van szükség a felsoroltak közül.
- Fulladás vagy légszomj
- Szúró, nyomó, égő mellkasi fájdalom
- Erős szívdobogásérzés vagy igen gyors szívdobogás
- Ájulásérzés, szédülés, bizonytalanság
- Reszketés, remegés
- Kipirulás vagy hidegrázás
- Izzadás
- Émelygés, hányinger, hasi feszülés, hasi fájdalom
- Zsibbadó, szurkáló érzés a végtagokban, az arcon
- A test idegenként való megélése
- Sírás
- Rémület, rettegés
- Halálfélelem
- A megőrüléstől, az önkontroll elvesztésétől való félelem
Ezek alapján meg lehet különböztetni a
- mellkasi pánikot (mellkasi szorító érzés, heves szívdobogás, légszomj),
- a neurológiai pánikot (szédülés, ájulás, fejfájás)
- és a hasi pánikot (émelygés, hányás, hasmenés, hasi fájdalom).
Ahhoz, hogy utóbbit kimondják, egy hónap alatt legalább négy pánikrohamot kell a betegnek átélnie. A betegség diagnosztizálásnál fontos, hogy a tünetek hátterében az orvos nem talál szervi elváltozást. A roham gyorsan, általában 10 perc alatt éri el maximális intenzitását, és 20-30 perc elteltével akár teljesen szűnhet is, ezért előfordul, hogy a sürgősséggel hívott egészségügyi személyzet már egyáltalán nem észleli azokat a riasztó tüneteket, amelyekről a beteg beszámol.
A tünetek éjjel ritkán jelentkeznek, felébresztve a beteget, közterületeken, áruházakban, tömegben, járművön alakulnak ki. A pánikbeteg ezután általában szorong attól a szituációtól, amelyben a roham jelentkezett, ezért nem ritka, hogy másodlagos agorafóbia - egy speciális helytől való félelem - alakul ki.
A pánikbetegség tüneteiről itt olvashat bővebben.
A pánikbetegség diagnózisa
A diagnózis felállításához ebben az esetben különösen fontos a pánikrosszullét körülményeinek részletes és pontos leírása, az anamnézis kimerítő felvétele, hiszen egy szervi probléma pánikként történő értékelése súlyos veszéllyel járhat. A kórelőzménynek tartalmaznia kell az első rosszullét leírását - a tüneteket, azok megjelenési sorrendjét, a tünetek fennállásának idejét, tekintetbe véve a külső körülményeket -, és a roham ismétlődését. Fontos tudni, hogy a beteg szerint kiválthatta-e a pánikrohamot külső tényező; általában ekkor derül fény arra, hogy jelen van-e az agorafóbia az adott betegnél.
A tünetek függvényében el kell végezni azokat a diagnosztikus vizsgálatokat, amelyek kizárják a szervi eredetet. Ezt akkor is meg kell tenni, ha a beteg fiatal és erős szervezetű. Az alapvizsgálatok közé tartozik a vérkép, az ionok és a vércukorszint vizsgálata, a pajzsmirigyhormonok szintjének mérése, az EKG, illetve neurológiai pánik esetén az EEG-vizsgálat.
A pánikbetegség diagnózisáról itt olvashat bővebben.
A pánikbetegség kezelése
A pánikbetegség gyógyszeres kezelésére két nagy gyógyszercsoportot, az antidepresszánsokat és a benzodiazepineket használják. Az antidepresszánsok alkalmazása történetileg messzebbre nyúlik, de fontos tudni, hogy a hatás beálltáig 3-4 hétnek kell eltelnie. Hatásukat csak rendszeres szedés során fejtik ki, a rohamok megszüntetésére így nem alkalmazhatók, de a megelőzés kiváló szerei. Az újabb típusú benzodiazepinek azonnal hatnak a szorongásra és képesek a rohamot is megszűntetni, bár a tünetek megszűntéig több időnek kell eltelnie. A rohamok elmúltával ezen gyógyszereket - folyamatosan csökkentve adagjukat - el lehet hagyni. Ezzel a tünetek megszűnését követően még legalább hat hónapig kell várni.

A pánikbetegség oka ismeretlen
Általában érdemes elkezdeni a gyógyszeres kezelést annak érdekében, hogy a rohamoktól szenvedő beteg tünetei minél hamarabb csillapodjanak, szorongása enyhüljön, így kooperációs készsége nőjön, és elkezdeni a pszichoterápiás kezelést, amelynek során a gyógyszereket fokozatosan le lehet állítani.
A gyógyulást persze számos olyan folyamat segíti, amely stresszoldó hatással bír. Így a pszichológusok javasolni szokták a naplóvezetést - amelyben a beteg leírja az őt ért stressz-szituációkat, és azonosítja az ezekkel kapcsolatos gondolatait, érzéseit -, valamint a légzőgyakorlatokat, és a testmozgást, különös tekintettel a jógára és a tai-chi-re.
A pánikbetegség kezeléséről itt olvashat bővebben.
Gyógyulási esélyek
Nemzetközi kutatások szerint a kognitív terápia a betegek 85%-nál eredményezett két évnél hosszabb ideig tartó tünetmentességet. Lévén a gyógyszeres és a kognitív terápia is jó hatással bír a rohamok csökkenésére, gyakran párhuzamosan alkalmazzák a két módszert.
A kezelés nélküli pánikbetegség súlyos szervi és pszichiátriai következményekkel járhat. A szervi szövődményekre jó példa, hogy a rohamok alatti vérnyomáskiugrás az idők során rögzül, így magasvérnyomás-betegség alakul ki az alapvetően fiatal betegeknél.
A pszichiátriai szövődmények közül az agorafóbia megjelenése igen gyakori, de a pánikbetegek között lényegesen nagyobb számban fordul elő a depresszió, a szenvedélybetegség - elsősorban az alkoholizmus és a drogfüggőség - és magasabb az öngyilkossági arány.
légszomj, remegés, fulladás, sírás, hányinger, halálfélelem, hidegrázás, émelygés, szédülés, izzadás, pánik, pánikbetegség, mellkasi fájdalom, hasi fájdalom, pánikroham, hasi feszülés, kipirulás, mellkasi szorítás, rettegés, reszketés, rémület, bizonytalanság-érzés, gyors szívverés, ájulásérzés, erős szívdobogásérzés, zsibbadás a végtagokban, zsibbadás az arcon, félelem a megőrüléstől, félelem a kontrollvesztéstől, test idegenként való megélése
Kategória: Pszichiátriai betegségek