Pánikbetegség tünetei és kezelése

A pánikbetegséget hirtelen, rohamokban jelentkező heves szorongás jellemzi. A roham gyakran visszatérővé válik, kiváltásában nyilvánvaló okot nem találunk.

Ha ezek a "pánikrohamnak" nevezett epizódok ismétlődnek, illetve a beteg szorong a roham újbóli megjelenése miatt, pánikbetegségről beszélünk.

A pánikbetegség előfordulása világszerte egyre nő; egy adott évben a lakosság 2,5 százaléka szenved tőle. A betegek nagy részénél nem ismerik fel a problémát, az első roham után általában valamilyen testi betegség gyanúja merül fel. A szív-érrendszeri, gyomor-bélrendszeri illetve neurológiai tüneteket mutató betegek jelentős hányada pánikbeteg.

Nőknél kétszer olyan gyakran fordul elő, mint férfiaknál, és családi halmozódást mutat. Általában a húszas évek elején jelentkezik, de kellő fizikai érettség esetén előfordul a serdülőkor előtt is.

A pánikbetegség előfordulásáról itt olvashat bővebben.

A betegség egyértelműen meghatározható oka ismeretlen, ám számos elmélet született a kialakulására vonatkozóan.

A biológiai elmélet megalkotóinak egy csoportja a noradrenalin nevű neurotranszmittert vette górcső alá. A neurotranszmitterek olyan agyi vegyületek, amelyek üzeneteket szállítanak egyik idegsejttől - neuron - a másikig. Kísérleteik során megállapították, hogy a noradrenalinban gazdag agyi terület ingerlése pánikot vált ki, ezért a vegyület aktivitásának változása hatással van a pánikroham kialakulására. Erre a területre hat a johimbin is, fokozva a rohamot, míg a klonidin nevű vérnyomáscsökkentő enyhítette a tüneteket.

Noha feltételezik egy genetikai komponens meglétét, nem találták eléggé erősnek ahhoz, hogy egyértelmű öröklődésről legyen szó.

A pszichológia - és a gyakorló szakemberek többsége - ma már úgy gondolja, hogy a pánikbetegség kialakulásában sokkal nagyobb szerepe van annak, hogy a beteg hogyan ítéli meg a testében lejátszódó folyamatokat. A pánikrohamot átélni gyakran szinte a megsemmisülés érzésével egyenlő, hiszen a tünetek például szívinfarktust, eszméletvesztést, vagy valamilyen egyéb életveszélyes betegséget utánoznak. Gyakori ezért, hogy a roham után tartós szorongás alakul ki, rettegés egy újabb rosszulléttől. Ezt hívjuk "anticipátoros", jósló szorongásnak, ami megjelenik a betegek gondolkodásában is: "biztosan rosszul leszek ismét", mondogatják, és mivel a "szorongás beszél belőlük", a józan érvek alig ha másítják meg aggodalmaskodásukat. Sajnos ez a nehezen, sokszor csak pszichoterápiával megváltoztatható szorongásos állapot nagyban megkönnyíti az újabb roham kialakulását, és ezzel bezárult a kör.

A klinikusok szerint az okok kereshetők a rossz megküzdési technikákban, a szociális támasz hiányában, de nagy szerepet tulajdonítanak a szülők "túlféltő" magatartásának is. Annyi bizonyos, hogy a pánikbetegeknél fokozott szorongásérzékenységet lehet kimutatni: ebből ered a testérzékelésre fordított nagyobb figyelem, és a "tünetek" veszélyesként történő értékelése.

A pánikbetegség okairól itt olvashat bővebben.

A pánikroham - mint a neve is mutatja - "páni" félelmet takar. A tünetek változatosak lehetnek, de a pánikbetegség diagnózisának kimondásához - noha általában ennél több fordul elő egyszerre - legalább négy tünetre van szükség a felsoroltak közül.

• Fulladás vagy légszomj
• Szúró, nyomó, égő mellkasi fájdalom
• Erős szívdobogásérzés vagy igen gyors szívdobogás
• Ájulásérzés, szédülés, bizonytalanság
• Reszketés, remegés
• Kipirulás vagy hidegrázás
• Izzadás
• Émelygés, hányinger, hasi feszülés, hasi fájdalom
• Zsibbadó, szurkáló érzés a végtagokban, az arcon
• A test idegenként való megélése
• Sírás
• Rémület, rettegés
• Halálfélelem
• A megőrüléstől, az önkontroll elvesztésétől való félelem

• mellkasi pánikot (mellkasi szorító érzés, heves szívdobogás, légszomj),
• a neurológiai pánikot (szédülés, ájulás, fejfájás)
• és a hasi pánikot (émelygés, hányás, hasmenés, hasi fájdalom).

A diagnózis felállításához ebben az esetben különösen fontos a pánikrosszullét körülményeinek részletes és pontos leírása, az anamnézis kimerítő felvétele, hiszen egy szervi probléma pánikként történő értékelése súlyos veszéllyel járhat. A kórelőzménynek tartalmaznia kell az első rosszullét leírását - a tüneteket, azok megjelenési sorrendjét, a tünetek fennállásának idejét, tekintetbe véve a külső körülményeket -, és a roham ismétlődését. Fontos tudni, hogy a beteg szerint kiválthatta-e a pánikrohamot külső tényező; általában ekkor derül fény arra, hogy jelen van-e az agorafóbia az adott betegnél.

A tünetek függvényében el kell végezni azokat a diagnosztikus vizsgálatokat, amelyek kizárják a szervi eredetet. Ezt akkor is meg kell tenni, ha a beteg fiatal és erős szervezetű. Az alapvizsgálatok közé tartozik a vérkép, az ionok és a vércukorszint vizsgálata, a pajzsmirigyhormonok szintjének mérése, az EKG, illetve neurológiai pánik esetén az EEG-vizsgálat.

A pánikbetegség diagnózisáról itt olvashat bővebben.

A pánikbetegség gyógyszeres kezelésére két nagy gyógyszercsoportot, az antidepresszánsokat és a benzodiazepineket használják. Az antidepresszánsok alkalmazása történetileg messzebbre nyúlik, de fontos tudni, hogy a hatás beálltáig 3-4 hétnek kell eltelnie. Hatásukat csak rendszeres szedés során fejtik ki, a rohamok megszüntetésére így nem alkalmazhatók, de a megelőzés kiváló szerei. Az újabb típusú benzodiazepinek azonnal hatnak a szorongásra és képesek a rohamot is megszűntetni, bár a tünetek megszűntéig több időnek kell eltelnie. A rohamok elmúltával ezen gyógyszereket - folyamatosan csökkentve adagjukat - el lehet hagyni. Ezzel a tünetek megszűnését követően még legalább hat hónapig kell várni.

A pánikbetegség oka ismeretlen

Nemzetközi kutatások szerint a kognitív terápia a betegek 85%-nál eredményezett két évnél hosszabb ideig tartó tünetmentességet. Lévén a gyógyszeres és a kognitív terápia is jó hatással bír a rohamok csökkenésére, gyakran párhuzamosan alkalmazzák a két módszert.

A kezelés nélküli pánikbetegség súlyos szervi és pszichiátriai következményekkel járhat. A szervi szövődményekre jó példa, hogy a rohamok alatti vérnyomáskiugrás az idők során rögzül, így magasvérnyomás-betegség alakul ki az alapvetően fiatal betegeknél.

A pszichiátriai szövődmények közül az agorafóbia megjelenése igen gyakori, de a pánikbetegek között lényegesen nagyobb számban fordul elő a depresszió, a szenvedélybetegség - elsősorban az alkoholizmus és a drogfüggőség - és magasabb az öngyilkossági arány.