Miért piszkáljuk az orrunkat?

Az első ezzel foglalkozó (amerikai) kutatás 1995-re datálható, eszerint a megkérdezett 1000 ember 91 százaléka piszkálja rendszeresen az orrát, ketten pedig annyira megrögzötten teszik mindezt, hogy lyukat ütöttek az orrlyukaikat elválasztó sövénybe. Úgy tűnik, elég sokan vagyunk áldozatai ennek a "tevékenységnek".

A következő kutatásra 2000-ben került sor Indiában, a Bangalore-i National Institute of Mental Health and Neurosciences kutatói 200 tinédzser orrpiszkálási szokásait vizsgálták. Míg arra nem utalt semmi, hogy különböző társadalmi osztályok tagjai gyakrabban vagy ritkábban "játszanának" az orrukkal, azt biztosan meg lehetett állapítani, hogy a fiúk gyakrabban piszkálják azt, a lányok szerint pedig inkább egy rossz szokás.

A fiúk egyébként is statisztikailag jobban vonzódnak a rossz szokásokhoz, például a körömrágáshoz vagy a saját hajszálaik kitépéséhez. A 200 diák legtöbbje azért tette mindezt, hogy "kitisztítsák" orrjárataikat, de huszonnégyen azt felelték, hogy azért csinálják, "mert jó érzés". Ráadásul nem csak ujjaikat használják: 13-an csipeszt, 9-en pedig ceruzát is bevetettek - kilencen pedig meg is eszik azt, amit találtak.



A folyamatos orrpiszkálás számos problémához vezethet: irritációt, lyukat is okozhat az orrsövényben. Az orvosi irodalom olyanokról is beszámol, akik orrszőreiket húzgálták ki olyan mániákus módon, hogy begyulladt az orruk.

Akik azonban nem foglalkoznak ilyen kényszeresen az orrukkal, azok sincsenek teljesen biztonságban: egy 2006-os kutatás szerint könnyen tudunk bakteriális fertőzéseket juttatni szaglószervünkbe. Az orrpiszkálók szervezetében ugyanis gyakrabban fordulnak meg például Staphylococcus aureus baktériumok - az orrpiszkálás és a baktériumok megjelenései pedig egybeesnek.